I am mail artist since 1995. After some changes/exchanges and participations on several mail art projects I discovered the medium called assembling magazine for me. I was fascinated from the great technical and thematical variety of the works. I took part among others on Bric a Brac, Theo Breuer´s YE, Leopold Bloom, El Mail Tao, but my favourite was Pascal Lenoir´s Mani Art. From 1984 to 2001 he published 135 issues in several forms. At the time I had been joined, it was a little A5 bounded magazine.

In year 2000 I decided to found my own assembling. I plant a little magazine with 20 participants with name 20. Jürgen O. Olbrich, who had organized at that time an exhibition about zines in Kassel, wrote me return of post, that in the USA an art magazine named 20 already exists and so I changed the name and the number of the participants to 22 The Assembling Magazine of Planet Susannia. I sent out the flyers per snail mail (Pre-Internet-Age!) and soon afterwards better and better works came from among others Pascal Lenoir, who got not annoyed, that I took over the size and form of Mani Art, quite the reverse, he was during many years member of the hardcore;, as Jürgen O. Olbrich, David Dellafiora, Vittore Baroni, Giovanni Strada, Pete Spence, Karl Friedrich Hacker, Michael Leigh, Tiziana Baracchi and nowadays Angela Behrendt, Siggi Liersch, Jörg Seifert and Piet Franzen, who participates almost in all issues.

We arrived in 2011 at the twenty-second one, but we had already thematic issues too: Hommage á Max Ernst, Parallel Universes, Tourists and Travellers, The collective diaries: 20 Days and 16 Days, In memoriam Piermario Ciani, and we had a double series about Edgar Allan Poe (volume 1-2) and Darwin (volume 1-3) in the year 2009. At the beginning the pages of the first assemblings were basically much more manual; we used more stamps, glues, colours, stickers. Today we have all printers, but it's my impression that many of us are going slowly back to basic. I make more collages, Angela Behrendt´s needle-works are legendary, Friedrich Speck - at first in our magazine - is an excellent linocutter and don't forget Cheryl Penn´s unique mixed media pages. So far so good. To be continued.

Susanna Lakner, November 2011

1995 óta vagyok mailartista. Úgy kezdtem, mint a többiek; levelezésben álltam a fél világgal, részt vettem számtalan projektben és kiállításon, míg egy szép napon felfedeztem a szenzációs médiumot, melyet assembling magazinnak hívnak. Ez egy kollektív alkotás; minden résztvevő megadott számú és méretű munkát küld a szervezőnek, aki szortírozza a zsákmányt, majd a kész gyűjteményt, amelyben mindenkinek a munkája benne van, visszaküldi a résztvevőknek. Eredeti példányok ezek, nem sokszorosított anyag, minden darab számozott, szignált. Teljesen elvarázsolt a technikák és témák sokszínűsége, a munkák egyedisége. Nagyon sok assembling kiadványban vettem részt. Ezek közül az angol Bric a Brac egy kis, képeslap nagyságú zacskó volt, tele apró kincsekkel; Theo Breuer YE című kiadványa gyönyörű díszdobozban jelent meg; a szombathelyi Székely Ákos Leopold Bloom-ja A5-ös mappába került, s James Joyce Ulyssese főszereplőjének nevét viselte; Karl-Friedrich Hacker El Mail Taojának minden egyes példánya japán kötésű unikát. A kedvencem azonban a francia Mani Art volt. Pascal Lenoir assemblingje 1984-től 2001-ig 135 példányt ért meg, különféle kiszerelésben. Amikor én bekapcsolódtam, akkor 100 példányos, A5-ös, spirálozott magazin volt.

2000-ben elhatároztam, hogy magam is alapítok egy ilyen magazint. Eredetileg 20 résztvevővel terveztem, s 20 lett volna a neve. Ám Jürgen O. Olbrich - aki akkortájt épp művészeti magazinokból rendezett kiállítást Kasselben - postafordultával visszaírt, hogy vigyázat, Amerikában már létezik ilyen nevű kiadvány. Így módosítottam eredeti elképzelésemet, s Planet Susannia assembling magazinját 22 néven indítottam el. Csigapostával szétküldtem a felhívásokat (még az internet előtti korszakban jártunk!), s hamarosan a világ minden tájáról elkezdtek özönleni a jobbnál jobb munkák. Többek közt Pascal Lenoirtól, aki nem vette rossz néven, hogy átvettem a Mani Art formátumát, sőt hosszú éveken át a kemény maghoz tartozott. Akárcsak Jürgen O. Olbrich, David Dellafiora, Vittore Baroni, Giovanni Strada, Pete Spence, Karl Friedrich Hacker, Michael Leigh, Tiziana Baracchi, újabban pedig Angela Behrendt, Siggi Liersch, Jörg Seifert és Piet Franzen, akik majdnem valamennyi számban szerepelnek.

2011-ben elérkeztünk a szabad témás 22 magazin történetében a 22. számhoz. Ennél azonban jóval több assembling kiadvány készült, mert voltak évek, amikor tematikus "különszámok" is megjelentek. Például a Hommage á Max Ernst, a Paralel univerzumok, a Turisták és utazók, s két kollektív napló. Amikor 2006-ban elhagyott bennünket olasz barátunk, Piermario Ciani, róla is megemlékeztünk egy kiadvánnyal, 2009-ben pedig - 200. születésnapjukat megünnepelve - egy kétkötetes Edgar Allan Poe és egy háromkötetes Darwin füzetcsomag látott napvilágot. Kezdetben kézművesebbek voltak a munkák, ragasztgattunk, pecsételtünk, rajzoltunk, festettünk, barkácsoltunk. Ma már mindnyájunknak van nyomtatója, de nekem úgy tűnik, hogy egy rövid egyszerűsödő fázis után kezdünk visszatérni a kiindulópontra. Jómagam egyre több valódi kollázst csinálok; Angela Behrendt hímzett munkái legendásak; Friedrick Speck, akiben az idén új résztvevőt köszönthettünk, remek linómetsző; s nem szabad kihagyni Cheryl Pennt sem, aki fantasztikusan keveri a technikákat. Eddig ennyi. Folytatás biztosan!

Susanna Lakner, 2011. november