< Hommage á Max Ernst - cover
February 2003

Artists



08
Javant Biarujia, Australia
Linda Pelati, Italy
Karl-Friedrich Hacker, Germany
Pascal Lenoir, France
Gullbe & Lupa, Holland
Borbála Kováts, Hungary
Rael, Holland
Vittore Baroni, Italy
Bernd Reichert, Belgium
Susanna Lakner, Germany
Pete Spence, Australia
Sztuka Fabryka, Belgium
David Dellafiora, Australia
Josep M. Aroca, Spain
Alain Valet, Belgium
Keiichi Nakamura, Japan
Hartmut Graf, Germany
Olivia Niemeyer, Brazil
Jürgen O. Olbrich, Germany
Gytis Skudzinskas, Lithuania
Rob Grant, Australia
Ko de Jonge, Holland
Travis Medford, USA
Fabio Sassi, Italy
Evelin Sós, Hungary
Maria Marchetta, Germany
Jörg Seifert, Germany
P. W. Kaufmann, Switzerland

After the success of the beginning came the question: what about renewal? In the mail art were for me the thematically projects even more interesting as the pure change/exchange of the works. Somebody find a topic, size and technique free, everybody can react to the call. Without a mail art call I never thought about transhumance or what is my meaning about the Shakespeare-aphorism: the hole world is a stage. Something like this is every time very inspiring for me. So, I decided to make a special issue. Who is an idol of us all (except Ray Johnson)? Max Ernst. And the Ernst Special Issue was born. Because "22" needed no more promotion - the works came unstoppable from all continents - the first rule for the special issues is the exclusivity. Only invited artists can participate on this projects. I give the themes at the beginning of the year, the deadline is end of the year. The number of the participants can also be more or less as 22.

A kezdeti sikereken felbuzdulva feltettem magamnak a kérdést: nem kellene újítani valamit? A mail artban a puszta levelezésnél, adok-kapok cseremozgalomnál mindig jobban izgattak a tematikus projektek. Valaki feldob egy témát, a méret néha adott, a technika szabadon választható. Lehet járatni az agyunkat. Nagyon inspirál ez engem, mert az évek során olyan dolgokon kellett külső hatásra elgondolkoznom, amilyeneken különben valószínűleg sosem gondolkodtam volna el. A francia Alpokban űzött vándorló legeltetésen például. Vagy azon, mit is jelent tulajdonképpen Shakespeare mondása: színház az egész világ!? Utóbbira kis pecsétes füzetet küldtem Avignonba, ahol a mail art kiállítás a főpostán volt, egy időben a híres színházi fesztivállal. Tehát kell tematikus különszám. Kit is szeretünk mindannyian? Max Ernst. És lőn Max Ernst különszám. Míg a folyamatosan hömpölygő 22-nek egy idő után nem kellett már reklám, kérés nélkül jöttek a - változó színvonalú - munkák a világ minden tájáról, a különszámok legfontosabb játékszabálya az exkluzivitás lett. Csak meghívásra, előzetes egyeztetéssel és beleegyezéssel lehet ezekben részt venni. A témát az év elején eszelem ki, munkálkodni általában egy éven át lehet, a lapokat az év végéig kell elküldeni nekem. A résztvevők száma is eltérhet a 22-től.